1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. hőt és fényt bocsát ki (, és közben pusztul, fogy, ill. vegyileg átalakul). ég a tűz, a szén, a ház.

2. e folyamat megy végbe benne v. rajta, és közben melegít, ill. világít. ég a kályha, a lámpa. | e folyamattal a benne levő dohány füstté és hamuvá válik. ég a szivar.

3. ritk nagy hőségben perzselődik, fonnyad. ég a mező.

4. ▸ valaminek a fényében valamilyen fényben ég a lenyugvó nap fényében ég az erdő.

5. fölhevülve pirul. ég a füle. | <szem> erősen csillog.

6. maró v. csípő fájdalom jelentkezik benne. ég a nyelve a paprikától.

7. valamilyen érzéstől hevül. ég a vágytól. | irod hevület fűti valakiért, valamiért, vágyik rá. szívem érted ég.

8. biz kudarcot vallva csúfosan szerepel. ég az edző, a csapat.

9. ▸ égnek a telefonvonalak

[?fgr ]

1. a föld felett, a magasban boltozatnak látszó térség. ▸ beborul fölötte az ég ▸ a szabad ég alatt ▸ égbe nyúló égig érő ▸ égig az egekig magasztal ▸ mintha az égből pottyant cseppent volna le

2. mennyország. | <kif-ekben:> isten. szent ég v. egek! | biz: ▸ a jó ég tudja ▸ ég veled ▸ az égre az egekre kérlek ▸ azt adja az ég!

3. ▸ ég és föld ▸ ég és föld között lebeg, mint mohamed koporsója | <kif-ekben.> ▸ ég és föld ▸ se égen, se földön ▸ égnek áll mered a haja ▸ nézheti a csillagos eget ▸ az eget is nagybőgőnek nézi

[ fgr ]

I. hat-rag

II. <a birt jelző ragja a birtokos megjelölésére.> anyámnak az [arca].

a telefonközpontot és a telefonállomásokat összekötő vezeték.

a többes szám jele.